•1. rész

Sziasztok!:)
Hát meg is jöttem az első résszel. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni nektek, ezért is szeretném kérni, hogy komizzatok, ha már itt jártok és olvastátok az első részem.:D
Nem is akarok tovább fecsegni itt, össze-vissza, jó olvasást és szép napot nektek!!
Puszi!♥

Rohanva dobáltam be az utolsó ruhadarabokat a bőröndömbe. Gyorsan ráugrottam a megpúpozott táskára, és nagy nehezen becipzároztam. Lemásztam a veszélyesen megrakott táskáról, és átmanőverezve a három megtömött bőröndön, lerohantam a földszintre. A hangokat követve, bementem a konyhába. Anya, apa és Peti is bent voltak Bátyámat kikerülve, fölültem a konyhapultra.
-Mikor indulunk? -haraptam bele egy almába.
-Felőlem mehetünk. De már készen is vagy? -méregetett bátyám.
-Aham. -vontam meg a vállam, majd tovább folytattam almám rágcsálását. Anyára sandítottam, aki idegeskedve toporgott egyik lábáról a másikra, majd apára nézve összeszedte magát. Visszafordult felén és beszédre nyitotta a száját.
-Figyeljetek ide gyerekek! -kezdett bele a szónoklatba.
-Nem vagyok gyerek! vágta be a durcit Peti.
-Ha ilyenen besértődsz, akkor az vagy. -nevettem fel.
-Biztos, hogy akarsz jönni velem? Mert ha még egyszer beszólsz, akkor itt maradsz! -húzta résnyire a szemét Peti. A mosoly lefagyott az arcomról és kihúztam magam.
-Bármit is mondasz, én akkor is menni fogok! -szálltam vele vitába.
Anyáék megelégelve a veszekedésünket, csöndre intettek.
-Figyeljetek már ide egy kicsit! -mordult fel apa, erőteljes hangján. Mind a ketten csöndbe maradtunk és meghunyászkodva hallgattuk anya további monológját.
-Semmi alkohol, bulizás egész éjjel.......és neked mondom Frida! Semmi pasizás! -fejezte be a hosszú, órákig tartó beszámolót. Felháborodva néztem rá anyámra, aki győztes mosollyal az arcán méregetett.
-Na de anya! Már nem vagyok gyerek és akkor pasizok be, amikor csak akarok! -védtem meg magam.
-Anya, majd én ügyelek a kis hugicámra, hogy még véletlenül se menjen egy fiú közelébe se. -karolt át Peti, gúnyos vigyorral az arcán. Mérgesen ráztam le magamról a karját, majd leugorva a pultról felmentem a szobámba. Utoljára körbenéztem a szobámba, majd egyesével lerángattam a bőröndjeimet a lépcsőn. Peti a falnak támaszkodva nézte a bénázásomat. Megelégelve a gúnyos vigyorát, lihegve rászóltam.
-Segítenél vagy szórakozol rajtam? -tettem csípőre a kezem.
-Hát....még figyelnélek egy kicsit.
-Kösz! -sziszegtem, majd az utolsó bőröndöt is lehurcoltam a lépcsőn. -Kész vagyoook! -fújtam ki magam.
-Na végre! Már azt hittem, hogy soha nem végzel. -lökte el magát a faltól bátyám, és felkapva a kocsikulcsát kiment a házból. Hitetlenkedve néztem utána, de muszáj volt sietnem, különben itt hagyott volna. Amilyen gyorsan csak tudtam, kivonszoltam a táskáimat, majd bedobálva őket a csomagtartóba, beszálltam az anyósülésre. Becsatoltam magam és már mentünk is volna, de anya kirohant a házból és kiabálta, hogy húzzam le az ablakot. Szem forgatva teljesítettem kérését, és türelmetlenkedve néztem rá.
-Csak egy utolsó mondat! Érezzétek jól magatokat. -mosolyodott el és az ablakon keresztül megölet. Szorosan öleltem magamhoz, elérzékenyült szülőmet. Soha nem hittem volna, hogy pont így fogunk egymástól elválni. Arra számítottam, hogy ujjongva fog búcsúzkodni tőlem, hogy végre megszabadultak egy  ilyen rossz és felelőtlen lánytól. Most viszont megsirat?! Ez nekem már túl sok egy napra.
Tartózkodásomat egy kisebb lökéssel adtam tudtára, így végre elengedett az anakondákat meghazudtoló szorításból. Fújtatva ültem vissza normális helyzetbe, majd megigazítva összekócolódott hajamat, el is indultunk. A rádiót bekapcsolva és a hangerőt feltekerve maxra, indultunk el életünk - egyik, ha nem az első - külön nyaralására. Az út kivételesen veszekedés nélkül telt el.

***

Hangos ajtócsapódással adtam barátnőm és családja tudtára, hogy megjöttünk. Peti a ház előtt parkolta le a kocsit,  míg szállásadóink mosolyogva vártak ránk a kerítés tövében. Pechemre Lora már itt volt, így elvesztettem a fogadást. Hogy milyen fogadást?! Hát még a suliban fogadtunk, hogy sokkal hamarabb el tud készülni, mint én. Így fogadtam vele, hogy én érek oda előbb Dottiékhoz és nem ő. Hát sajnos elvesztettem a fogadást, így bűnhődnöm kell. Gúnyos vigyorral méregetett Lora, míg kiszálltam a kocsiból és feléjük indultam.

Dotti szüleit mosolyogva üdvözöltem, majd a csajokat két puszival és öleléssel köszöntöttem. Mikor Lorát öleltem meg, alig hallhatóan a fülembe súgta.

-Ugye tudod, hogy még el kell számolnunk a fogadással kapcsolatban.

-Én nem emlékszem semmilyen fogadásra. -füllentettem.

-Ne is merd tagadni! -nevetett fel hangosan. Míg mi kiröhögtük magunkat Peti kiszedte a cuccaimat a kocsiból és a kapuig cipelte őket. Hálásan néztem rá, majd búcsúzásképp megöleltem.

-Vigyázz magadra, törpe! -csókolt homlokon. Majd Dotti szüleire nézett és folytatta.

-Nagyon tessenek rá vigyázni. Nyolckor már legyen mindig ágyban és hat után már nem ehet semmit. -mondta halál komolyan. Homlok ráncolva néztem fel rá, de látva vigyorgó fejét én is elmosolyodtam.

-Na most már tényleg megyek. Tényleg vigyázz magadra, figyelni foglak. -nézett a szemebe.

-Megígérem. -helyeseltem, majd utoljára megöleltem. A rövid búcsúzkodás után, összeszedve a cuccait belépett a szomszédos kapun és bemenve a házba, eltűnt a szemünk elől.

Nem is értem, hogy miért búcsúzkodtunk el. Hisz csak a szomszédba ment át. Ugyanis a legjobb haverja ott lakik. Én is ismerem és kisebb korunkba elég sokat lógtunk nála. Nagyon jóba lettünk mind a hárman, de mióta megismerkedtem Dottival - aki a szomszédban lakott - azóta nem bátyám haverjához mentem én is át, hanem Dottiékhoz. Így viszont anyáéknak is kényelmesebb, mert legalább Peti tud rám felügyelni, de közben szórakozhat is a haverjaival.

-El sem hiszem, hogy egész nyáron együtt leszünk. Ez olyan jó buli lesz! -lelkesedett Lora.

-Azért ne éld bele magad annyira. Dotti szülei az első hónapban itthon lesznek, utána meg Peti is tud minket felügyelni, szóval csak okosan. -vigyorodtam el.

-Peti, mi?! -vigyorodott el barátnőm.

-Na nem mondod, hogy bejön neked? -tátotta el a száját Dotti. Én is Lorára kaptam a fejem és vártam válaszát. Pár pillanatig mérlegelte, hogy mi lesz a jobb, hogy azt mondja igen, vagy hogy lefújolja és előttem fikázza le. Végül kedvesen hárított.

-Nem az esetem. -vonta meg a vállát. Végül is örültem ennek a válasznak, mert olyan fura lett volna, ha az egyik legjobb barátnőm a bátyámmal jönne össze. Az olyan fura lenne. Még a gondolatra is elfintorodtam, mit barátnőim meg is szóltak.

Mit képzeltél már el, megint? -nevetett fel Dotti.

-Semmit. -ráztam meg a fejem, majd magamra erőltettem egy mosolyt. A továbbiakban csendben folytattuk a kipakolást és berendezkedést. Szerencsére Dottinak elég nagy volt a szobája, így simán befért plusz két ágy a meglévőn kívül. Kényelmesen elfértünk a sok cucc ellenére is. A beállt csöndet fiú röhögések szakították félbe. Csodálkozva kaptam fel a fejem és fülelni kezdtem. Számomra ismeretlen hangok voltak, leszámítva Peti és Márk hangját. Ha jól figyeltem akkor négy-öt fiú beszélgethetett. Az egyre hangosabb nevetésekre Lora és Dotti is felfigyeltek, és csöndben hallgatóztak.

-Szerintetek kik lehetnek ezek? Petit és Márkot leszámítva, a többi hangot nem ismerem. -suttogtam, mintha csak attól féltem volna, hogy meghallja valamelyikük közülük.

-Nézzük meg! -pattant fel Lora és a nyitott ablakhoz sietett. Ugyanis Dotti szobájának ablaka pont Márkék kertjére nézett. Mind a hárman óvatosan kikukucskáltunk az ablakon, hogy megtudjuk, kik a hangok gazdája. Csodálkozva láttuk, hogy néhány fiú a kertben készülnek medencézni. Félmeztelenül rohangáltak a kertben, feltöltve a medencét vízzel.

Ekkor az egyikük felnézett az ablakba és összefonódott a tekintetünk. A csodálkozástól mozdulni sem bírtam, csak figyeltük egymást rendíthetetlenül.

Hát ennyi lenne. Nem lett valami hosszú, de kezdetnek elmegy. Remélem, hogy tetszett és ezt is úgy el fogjátok ismerni, mint az előző blogomat is!:)